A tutajozás története
A tutajozásról szóló első írásos emlékek a 11. századból származnak, s virágzása összefüggött a hegyvidéki területek benépesülésével, s a fakitermeléssel. A tutajozás szempontjából a Vág volt az egyetlen megfelelő és biztonságos útvonal, mely lehetővé tette, hogy Szlovákia északi részén lévő települések kialakuljanak.
A meandrizált szorosok, a Kis-Fátrát vigyázó várak, az itt játszódó kitalált és valóságos cselszövésekről szóló történetek sokak számára örömteliek, másokat félelemmel töltenek el. A tutajok Liptótól indulva, megkerülve a Margita a Besná szirtet, folytatták útjukat a Dunán a Fekete-tengerig. A 19. század végén és a 2O. század elején a teher- és személyszállításra is alkalmas tutajokat felváltotta a sokkal olcsóbb vasúti teherszállítás. A fával és egyéb termékekkel történő kereskedés, az áruszállítás lebonyolításának jelentős hányada is tutajokon történt.
Tutajokon szállítottak: fa- és fazekastermékeket, gyolcsot, posztót, bőrárut, csipkét, zsindelyt, erdei gyümölcsöt, ostyepka sajtot, juhsajtot, juhtúrót, mézet, viaszt, az olajkereskedők termékeit, követ, vasból készült termékeket. A tutajozás belső szabályzat szerint működött, s a tutajokon dolgozók közt is rangsor alakult ki. A legfontosabb szerepe a főtutajosnak volt, aki a többi tutajos munkáját irányította. Feladatai pénzügyi jellegűek voltak, s szerződéseket kötött. A tutaj irányításával a legmegbízhatóbb, a legtapasztaltabb tutajos volt megbízva, aki elöl foglalt helyet. Hátul a kevésbé tapasztalt tutajos dolgozott. A tutajosok mindennapjairól, kalandjairól szóló mondák és dalok a népköltészet szerves részét képezik.
A tutaj
A legegyszerűbb vízi közlekedési eszközök közé tartozik a tutaj, melynél az egész hajótest egy törzsből áll csupán. Eredetileg rönkből, gerendából és deszkákból készült. A 2O. század elejéig Szlovákia folyóin tutajokon szállították a fát kereskedelmi célokból kifolyólag, majd a Dunán, Dunajecon, egészen Magyarország határáig.
A tutajok típusa függött a folyó karakterétől, az egyetlen elérhető építőanyagtól, a fától, illetve a folyókon kialakított szabályozó rendszerektől. Léteztek 6-8 gerendából álló tutajok, melyeket egy ember irányított. Ezek főleg a Garam felső szakaszán, a Vág mellékfolyóin és az Orava folyón közlekedtek. Ezek az ún. 6-8 öles tutajok. Építettek 1O-15, majd 12-16 deszkából álló tutajt ( fertálytutaj), melyen fát, fűrészport és egyéb terheket szállítottak.
Az összetettebb tutajok közé tartozott a két tutaj összekapcsolásával létrehozott összetett köteg, illetve a hármas köteg, mely esetében a két tutaj közé egy harmadik, négyszögletes vagy téglalap alakú tutajt helyeztek. Az ilyen típusú tutajok irányításához több emberre volt szükség, s a Garam, a Vág és az Orava alsó mellékfolyóin közlekedtek. A legnagyobb tutajok közé tartoztak azok a tutajok, mely több kettes vagy hármas köteg összekapcsolásával jöttek létre. Ezek a tutajok csak a Vág alsó mellékfolyóin közlekedtek. A tutajozás során 7 tutajos és két cseretutajos vett részt.
A jelen
Napjainkban a modernizált tutajokon való tutajozás lehetővé teszi, hogy testközelből ismerjük meg kulturális, történelmi, természeti kincseinket, illetve a technikai érdekességeket a tutajosok tolmácsolásában.
