Ártéri erdők
A folyómedrek közelében alakultak ki az ártéri erdők. A hordalék által biztosított tápanyagban gazdag, s megfelelő nedvességtartalmú talaj elősegíti azok kialakulását. A tavaszi hónapokban a víz elárasztja ezeket a területeket, s az árvizek is hozzájárulnak, hogy a megfelelő nedvesség mellett életképes ártéri erdők maradjanak fenn. Többnyire ártéri bokorfüzes és puhafás ligeterdők alakultak ki. Gyakorta előforduló fák: fehér fűz, törékeny fűz, fehér nyár, fekete nyár, mézgás éger. Az ártéri erdők gyakran átjárhatatlanok, köszönhetően az aljnövényzetnek, bokorfüzeseknek. Elterjedt a fekete bodza, a veresgyűrű som és a közönséges galagonya. A fák koronájáig felkúszik a borostyán és a közönséges komló.
Megfigyelhető a fagyöngy is, mely a fák koronáján alakul ki. Félélősködő, mely a gazdanövényen gömbölyű bokrokat képez.Az ártéri erdők sűrű aljnövényzete, bokorfüzese, a folyó lassú folyása, a víztükör fölé hajló fák ágai azt a benyomást keltik, mintha egy távoli trópusi őserdőben barangolnánk.Sajnos az ártéri erdők manapság csak egy keskeny szakaszon lelhetők fel a Kis-Duna környékén. A fakitermelés következtében helyükre kanadai nyárfák kerültek, mely jellegzetessége, hogy nagyon gyorsan nő. A nyárfa-monokultúra könnyen felismerhető, hisz szabályos sorokba rendezve helyezkednek el. Az őshonos fák kitermelése sok veszélyt rejt magába. Megváltozhat az ártéri erdők arculata, s veszélyes, idegen növényzet kerülhet a folyóvidékre.
